P. Mobil

Kedves Lóri,

hamarosan 59 éves leszek. De már úgy érzem, ezer éve ismerlek, s most megírom, miért is gondolom így.

A zene hozzám, mindig rajongói szinten szólt, bár anyukám kifejezetten jól énekelt de rólam azt mondta, nekem botfülem van és igaza volt. Ennek ellenére nagyon szerettem a zenét, szeretek táncolni is, igaz, azt se tudok.  

18 éves koromig Pécs mellett éltem egy kis faluban. Gyerekkoromban bújtam a rádiót, jegyzeteltem a zenék angol szövegeit… Főleg zenekarok, együttesek, a hírességek érdekeltek. Első szerelmem is belopta magát a szívembe azzal, hogy a Deep Purple Füst a víz felett című számát gitározta nekem, amikor először meghívott magához. Férjem  szintén nagy rock rajongó volt.  Gillen szólt nap mint nap a lakásában, az összes lemezük megvolt gyűjteményében.

Hogy kerültem én a P. Mobil közelébe?

Középiskola után Budapesten folytattam iskolai tanulmányaimat. Ezen legszebb éveim alatt megismerkedtem egy pesti fiúval, aki elvitt engem a Metró Klubba, ahol ti játszottatok minden héten. Zeneiskolába járt, haverja egy később nagyhírű progresszív zenét játszó együttes dobosa lett, állandóan a zene körül folytak a megbeszélések a randikon is…mentünk segíteni a haverjának, kezdetben a Filatorigát mellett vmi művházban építettük a színpadot. Óh, micsoda világ volt akkor!

De jobban imádtam rajtuk kívül a Metro klubbeli  P. Mobilt. Ahol van szöveg…és ÉRTEM, magyarul szól hozzám. Aki az én romantikus lelkemet feldobja, kizökkent a  kollégista szobatársaim diszkós szombat estéiből. Járhatok csövesen és alföldi papucsban és szakadtan és akkor vagyok az, aki voltam gyerekkoromban, amikor mezitláb szaladgáltam a kertben.

Ott álltam az úton, nem tudtam, hová, merre menjek.
Kellett, hogy valami jöjjön, történjen velem,
Az volt a kezdet.

Szabad lettem. Az 1978-as évtől kezdve vagy 5-6 éven át rengeteg Mobil koncerten voltam.

A Metró klub alapozta meg zenei életemet, bár fiatal szerelmes lányként sok egyebet is tettünk a zenétek alatt és gyakran nem láttam  a tömegben, csak hallottam mi folyik  a színpadon.

Dugjatok a 220-ba ez nemcsak a feszültség keresés volt számunkra…S ez a Lóris futkosás, a táblákat mutogató szerepeid mai napig itt lebegnek a szemem előtt. Emlékszem, ott láttam először Hobót is, nálatok, vendégként, de ő vhogy nem olyan jól futott nekem a színpadon…

Érdekes…most, hogy így visszagondolok rá, a fiújaimat mindig a diszkóban ismertem meg, aztán átszoktattuk egymást a rockkoncertre és legtöbbször Mobilosok közt kötöttünk ki. A Mobilt akkoriban mindenki ismerte. Volt, akit én fizettem be az Ifi Parkba, mert a farmerzsebemben ott volt mindig az apukámtól kapott zsebpénzem, egy 50 Ft-os. Egy Lőrinci Ifi Parki élményem, hogy én is megpróbáltam 1x bélásokat kéregetni a bejárat előtt. Sikerült. A mobilosok „bevittek”, ők sokat adtak, mert tudták legközelebb velük is előfordulhat…sőt, olyan sok 2 forintosunk maradt, hogy több üveg meggylikőrre is jutott belőle.

Régi mobilos, zeneiskolás barátom az egyetemi évei alatt néptáncossá változott, ma is seniorként heti többször táncol a csoportjával mindenfelé országban és országon kívül.

Felnőttél, más lettél.

Gyökerei mégis visszahúzzák, ma is. Hozzátok is. A legjobb barátom maradt ő ma is, hisz ugyanaz a borízlésünk és voltunk mi már a ti koncerteken az utóbbi években is, együtt. A P. Mobil az P. Mobil, szeretünk ma is. A P. Mobil nem változik! S nosztalgiázni jó…Ebben a korban nagyon is az.:)

 

Én nem tudtam folyamatosan veletek tartani és a nagy mobilosok közt élni az életemet. Nagyon sok év személyes élmény után pár éve volt férjem keresett meg (25 évnyi házasság után váltunk el), hogy játszotok a Budapest Parkban,  volna-e kedvem elmenni. Mi az hogy!

A lemez évek óta  serceg

A dal mégis mélyen bennem él

Ez így igaz. Házasságunk alatt nekünk az összes kislemezetek megvolt és megvan (én örököltem, én hozhattam el, a férjemé maradt a Honfoglalás Cd-tek. Ehhez nekei még pólőja is volt). A 70-es évek végén mennyire nem értettem, miért is nem lehet megjelenni egy P. Mobil nagylemeznek? Meg az egész zenétlenség…zavaró és kirekesztő volt a haza. Jugoszláviából tudtuk beszerezni a külföldi lemezeink nagy részét, vagy később csak elmenni Múnchenbe és végighallgatni a Média Markt füllhallgatóival a legjobb rockbandákat. Ez volt a különleges élmény, ez volt amit szabadon elérhettünk.

Most már értem milyen sokrétű bajok voltak és a gyökerük egy. Ezt a plusz infót neked köszönhetem Lóri, remek írás a Kaptafa. Olyan sok mindenre választ ad a múltból.

Azok a kiadványok melyek megjelentek az utóbbi években a Mobilról és elérhetőek manapság, nekem pótolja a kimaradt időszakot. Még a koncertélményeket is. Nyilván nem egyezik a mai élmény és hiányzik a személyes kapcsolat… De remek összefoglalás és nagyon szívhez szól.

Sajnos nem voltam pl. Rudán Joe koncerteken sosem…Hiányzik  a Fradi pályás koncert…pedig arra el akartam menni, de épp akkor jöttek haza külföldi rokonok és nem tudtam elszökni…

Igyekeztem elolvasni az utóbbi években rólatok sok mindent. Mély tisztelettel adózom előtted, Lóri.

Régen és ma is őszintén és bátran kimondod az igazságot.

A 2000-es évek elején egy közös baráti társaság kapcsán volt 1-2 rock élményem ill. személyes találkozásom veletek, átvitt értelemben. De inkább úgy mondom közeletekben voltam, annak ellenére, hogy akkoriban valóban nem jártam koncertekre.

Nagyon szerettem a Vikidál hangját és nekem az az időszak amikor a szünetet tartottátok és sok áskálódás miatt  a zenekarban személycserék történtek, instabillá tette  a mobil jövőt. Ekkor csalódtam és mással foglalkoztam, kiléptem én is.  Főleg családi ügyek, édesanyám betegsége töltötte ki napjaimat (egyszem gyerekként rám hárult  haláláig a 9 évnyi demencia és az  ápolás).

Álmodtál, ébredtél,

Vártál rá, hogy felnőtt légy.

A rendszerváltás után kenyérkereső munkám mellett és megtartása folytán a P. Mobil további háttérbe is szorult. Több időt szentelhettem a gyereknevelésnek és hobbimnak, melynek folytán a naturista barátaim kerültek előtérbe és az ő országos programjaikat szerveztem és irányítottam (és ez tart még ma is).  Bár nem állítom, hogy a délegyházi színpadon nem láttam már álmomban a P. Mobilt többször is játszani. :) Kicsit még hasonlít is a mi naturista mozgalmunk küzdelme a 80-as évek rendőri prüdériáival a ti lemezgyári harcotokra.

Könyvedből kiderül, Lóri, te csodálatos szervezőkészséggel rendelkező, nagyon precíz ember vagy. Ennyi év után visszaemlékezni és így leírni mindent… Szuper lett a Kaptafa és a Mobilógia! A Dal ugyanaz marad is érdekes, elgondolkodtató. Nagyon tetszik, hogy céltudatosan teszed a dolgodat. S így maradandót alkottál s még alkotsz is. Tisztelnek, ismernek. Én úgy érzem, mára már biztosan és egyre többen. Bárhol szóba kerülsz manapság a nevedet ismerik. Azon barátaim körében is, akik nem a rockzenét hallgatják nap mint nap, ők is tudják ki vagy. Megszólalnak az emlékeid, még olyan is előfordult, hogy vki azt is megjegyezte, milyen sokat segítettél neki a MIÉP korszakodban pl.

Vannak akik a Kopaszkutyában láttak, néztek, moziélményük van.

A Kopaszkutyát én is láttam, emlékszem, hogy vártam…, vhol a szigeten néztem,szabadtéren, előtte még beszélgetés is volt  a szereplőkkel. Egyszer  ott voltam Pecsában is, nagymama vigyázot a gyerekeimre, míg piknikeznimentünk  aLigetbe, de .ez sem tudatos, véletlenül éppen akkor játszottatok és hallottam az ismerős hangokat.

Szeretem ahogy aprólékosan bemutatod a múltbeli kínlódásokat is az írásaidban és a mostani tudással is a P. Mobil fejlődésén dolgozol. Csak csodálni tudlak.

Tényleg imádtam olvasni a könyvedet, a Kaptafát. Lehet még1x elolvasom… A zenei stabilitás, a csapat stilusa semmit nem romlott mostanra (míg más zenekarok csak voltak és ma már nincsenek sehol). Számomra ez a mostani P. mobil, ez csapat, az ifjú tagokkal  vmi fantasztikus. Vigyázzatok egymásra! Jó, hogy ennyire fiatalok is vannak köztetek és máris vérbeli mobilosokká fejlődtek. Zsoltot láttam 1x Válaszút koncerten is (2014 novemberében) a RAM-ban. Nagyon tehetséges fiú. Vigyázzatok rá…

Miért ne kívánhatnék én is

Olyat. ami szép.

Imádom azt az akusztikus feldolgozást is, amit megcsináltak a Lacival a Menj tovább c. számból. Nagyon klassz!

Te kezdetben is megmondtad már, tőled hallottam először, hogy a rock örök és elpusztíthatatlan. Imádom ezt a mondatot. Mert való igaz. Előbukkan belőlem gimnazista énektanárom zenetörténeti órája, amikor a mai zenéket osztottuk fel és vmi olyasmit mondott, hogy a komolyzene az besorolható, így meg úgy, de a beatzenének még nincs múltja. Nem azért nincsenek nevesítve, mert nem léteznek, csak mert még nincs korszakuk. Azóta eltelt már 40-50 év és van múlt, vannak nevek és  P. Mobil az én érzetemben nagyon is ott van a megemlegetendő alapító rockzenészek között, alapkővel rendelkezik és besorolható a legelső legnagyobbak közé..

Nagyon-nagyon tetszettetek régen is.

Exem szokta mondani, mert neki volt füle is a zenétekhez, hogy micsoda jó cuccaitok vannak. Nekem ez nem tűnt fel, nem értettem hozzá. A gitárok vagy a hangfalak látták illetve hallatán ő mindig szakmailag is figyelte ki milyen hangszeren játszik.

…Vedd fe a fehér gitárt…

Én meg csak néztem, miért is fontos ez? Hisz nekünk otthon is szuper HIFI tornyunk volt, vmi profi HIFI magazinos pasi jött beállítani és elmondani mi kell nekünk a panelban a legjobb hangzáshoz, mit vegyünk Angliából, Bécsből a 80-as években…Sose értettem azt se a fülemmel…Balzafa meg lapos rézdrót meg különböző tüskés talpak…Nehéz idők voltak azok!

Mennyit hallgattuk aztán a 3 P. Mobil kislemezt ezen a jól beállított HIFI toronnyal! Hogy vigyáztunk rá akkoriban, hogy a legjobban szóljon! Még ma is megvannak (de már nincs hozzá lejátszóm, de ki nem dobnám semmi pénzért).

Aztán jött az a koncert az IFI Parkban! Amikor a Fal ledőlt. Azon a koncerten hallottam először a Honfoglalás sorait. A látvány mellett a szövegek mai napig is maradandó élmény.

Az volt az első hazai CD lemez amit megvettünk. Válásom után azt sajna elvitte az exem, ezt tervezem még újra beszerezni talán a nagyzenekaros változatával együtt is. Szerencsére sok minden kapható most tőletek. De megvan az  a póló, amit vettünk akkoriban, és exem a 2014-es Budapest Parkban is ebben virított.  

 

Kell ennél több, hogy az óra körbejárjon és ne térjünk el más útra? A ti képeslapotokon is  rajta vagyunk valahol  a bal oldalon valahol 5-6 sorban

Tunyogihoz is van még egy pici emlékem.. Láttam őt talán halála évében egy erzsébeti kocsmában.  Tapsolták, tisztelték őt…én akkor alig 50 voltam és bizony akkor érintett meg az elmúlás igazából. Elveszteni még egy embert, még egy zenészt, még egy mobilost. Szörnyű micsoda fájdalmakat vészelünk át és az Égi zenekar tagjai csak sokasodnak (van erről az estről  barátaimnál egy fotó, de most hirtelen nem tudtam előkeríteni)

Csiga Sanyi verse, szövege és a te kérésedre az a másik versszak csodálatos választás. Sanyit véletlenül egy másik társaságban ismertem meg, sokáig nem tudtam ő az a Sanyi, aki ezt a sikert magáénak érezheti… Olyan szerény volt, hogy erről akkoriban nem beszélt a köreiben. Manapság már koncerten is megismerjük egymást.:)

Imádom azt a verziót is amikor a 4 tagú felállásban éneklik (ha jól emlékszem azt is te hoztad össze…Vikidál, Bill, Varga Miki és Tunyogi).

Bárcsak te is örökéletű lehetnél, mint a Mobil!

Nagyon aggódtam érted, amikor beteg lettél és nem szerepeltél sokáig a koncerteken. És olyan jó volt újra látni téged 2014-ben, amikor megjelentél a Parkban és utána megszervezted a beszélgetést is a klubban. Fantasztikus az erőd és ez nagyon jó nekünk.

Remek orvosok vettek körül és én nagyon bíztam bennetek, hogy sikerülnek a műtétek.

Maradunk. Maradunk, akik voltunk. Ehhez kívánok neked sok-sok erőt és egészséget és kitartást. Soha ne add fel, mert nagyon szeretünk…

Szeretem a verseidet. A Farkasok Völgye lemezen is sok szép szöveg van, nagyon sok szép gondolattal: Néhány sorából készítettem magamnak egy egyedi P. Mobil pólót, így szokták rajtam is olvasgatni benneteket. Büszke vagyok rátok, nem szégyellem sohasem, hogy a ti zenétek áll a legközelebb hozzám. A múltkor egy pezsgőfesztiválon futottam bele egy németországi magyarba aki megszólított a póló láttán és megkérdezte, hogy mi van a P. Mobillal most? Honnan ez a póló, mert annak idején ő is járt a koncertjeitekre az Ifi Parkba. Nem is gondolta, hogy megvan még ez a zenekar… Meséltem rólatok, rólad a fiatalított zenekarról és, hogy működtök, hisz a rock örök és elpusztíthatatlan.

 

Nekem ez  fontos. Beszélni rólatok. A munkahelyemen is, ahol szintén beszélek a tanítványokkal és sokan ráismernek, és maguktól kezdeményeznek beszélgetést rólatok a póló hatására. Érdekes, hogy, tudják  mi az a P. Mobil, sokaknak az apukájuk is rocker és azt is tudják ám, hogy ki a Schuszter Lóri. 

Mert az a csillag még ma is mutatja az utat…

Manapság azon dolgozom, hogy szabaddá tegyem magamat a koncertjeitek idején. Volt már, hogy taxival rohantam egy naturista program közepét otthagyva, hogy odaérjek a lemezbemutatótokra a Gubacsi útra… vagy egy festő megjelenését még fogadtam, gyorsan kértem, hogy fessen az arcomra egy időkereket és rohantam a Crazy Mamába…

Az arcom az enyém, nincsenek álarcok.

A Sörsátorban is jártam 2 éve (2015. június 13-én este). Az alábbi fotó ott készült.

Sajnos nem tudok mindegyik koncertre elmenni. Egyesületemben legtöbbször épp azok a szombatok a rendezvénynapok, amikor Klub nap van a Crazy Mamában.

De az idén nyártól is másképp lesz. Eldöntöttem. Miattatok előző hétre tervezem  az idei  naturista vízitúrát, hogy az aug. 2. hétvégém szabad legyen. Készülök a Budapest Parkba. Mert a P. Mobil az fontos nekem! Kíváncsi vagyok az új lemezetekre is.

Tavasszal felvidéken leszek pár napot. Nagyon-nagyon vágyom, és bízom benne, hogy hamarosan lesz időm és megnézhetem Nyitragerencséren a múzeumot is. Ez még kimaradt nekem, de csodás, hogy létrehoztátok.

Nagyon örülök, hogy vagytok nekem, nekünk és ehhez csak azt kívánom, hogy legyen győzelem és babér.

Szeretettel

Markács Rózsa

2017. január 31-2017.február 22.

Bejelentkező űrlap

Látogatók

Ma 91

Tegnap 345

A héten 91

A hónapban 5139

Összesen 385110

Jelenleg 60 vendég és nincs regisztrált felhasználó.

P. Mobil

Szeresd és oszd meg!